Családnevek etimológiája

 

 

Pálmai: Tekintve, hogy a Pálma történetileg sem településnévként, sem személynévként nem igazolható, így igen valószínű, hogy tudatos névmagyarosításról van szó.

Pichler: Német név, melyhez két etimológiát adnak meg:
1. A n. pichelniszik (egyet)’ igéhez képzett cselekvőnév, tehát ’ivós, iszákos’ jelentéseű
2. A Bichler név felnémet (bajor-osztrák) változata is lehet, ez pedig lakosnév egy ófelnémet bühel/pühelhalom, kiemelkedés’ tagot tartalmazó helynévből.

Roszkopf: a német Roßkopf családnév magyaros lejegyzése. Ennek szó szerinti jelentése ’lófej’, és három etimológiáját említik meg:
1. Lakosnév egy ugyanilyen nevű hegynévről (amely a hasonlóság alapján kapta a nevét).
2. Lakosnév egy ilyen nevű tanyáról vagy házról (tanyák, kiemelkedő jelentőségű házak gyakran kaptak a németségben állatokról nevet; mint mifelénk a fogadók, csárdák, kocsmák).
3. Ragadványnév, mivel az illető feje a lóéra emlékeztetett (nagy volt, hosszúkás stb.)

 

Bakay: Lakosnév egy Baka (1) vagy Bakó (2) nevű település után. Pl. (1) [Alsó/Felső]bakó (ma [Dolné/Horné] Devičany, Szlovákia), Baka (ma Baka, Szlovákia); (2) Bakó (ma Bacău, Románia), Bakópuszta (1721: Bakó; ma Csesztve része).
Ezek a helynevek az azonos alakú régi magyar személynevekre mennek vissza. Ez utóbbiak etimológiája: (1) (a) ragadványnév: bakkecskebak’ + -a kicsinyítő képző, (b) foglalkozásnév: bakagyalogos katona’ [bár időrendi okok miatt ez a helynevek alapja nem lehet]; (2) (a) ragadványnév: bakkecskebak’ + kicsinyítő képző; (b) foglalkozásnév: bakómészáros; hóhér’.

 

Poszpisil, Poszpisek: Cseh családnevek. A két név alapja ugyanaz, csak eltérő személynévképző elem jár hozzájuk (-il: régi folyamatos melléknévi igenév, -ek kicsinyítő képző). Az alap a cseh pospíšit 'siet' ige, így a név jelentése kb. 'sietős, hamari'.

 

Mohacsek: Horvátok közt találtam sok Mohačeket (de eredetként végül is más környező szláv nyelv sem vethető el). Egyelőre arra gondolok, hogy ennek etimológiája: muhalégy’ + -ak személynévképző + -ek kicsinyítő képző.

Kan(y): Ez bízvást összetartozik a Kanyó vezetéknévvel, és ekkor egy régi személynévre kell gondolnunk, amely egy Kan(y)- alapnévre megy vissza különféle kicsinyítő képzőkkel. A név eredetéről egyelőre a forrásaimban nem találtam semmit. Mindenestre alakilag magyarnak és/vagy szlávnak imponál. Ezek közül a „megérzésem” elsősorban a magyar felé orientál. Az alábbi lehetőségeket látom (a csökkenő valószínűség sorrendjében): a Kan(y)- alapnévre:
– Testi tulajdonságra utaló ragadványnévi eredetű személynév. Két – etimológiailag egyébként összefüggő – alapszó vonható ide:
* konyalekonyuló, lehajló’ – akár – mint állatoknál – a fülre, akár más testrészre, pl. a bajuszra, vagy a hátra utalóan;
* kancsalrossz szemű’
– Állatnévi (jellemre, tulajdonra, foglalkozásra stb. utalóan) ragadványnévi eredetű alap lehetnek a kanhím (elsősorban disznóé)’, vagy a kányaragadozó madár’ szavak.

– Igen régi, török méltóságnévre visszamenő személynévvel lenne azonos, amelynek mai közszói alakja kán (ill. történelmi művekben kagán), a legrégebbi forrásokban pedig személynévként Keán, Kaján.
Kon-, Kan- kezdetű személynevek rövidülése (pl. Konstantin)
Különösen ez utóbbi a szláv eredetet is megengedi, azonban a magyar eredet mellett szól az, hogy több magyar kankó közszó is létezik. A fenti etimológiákon kívül még ezek közvetlenül is lehetnek a Kan(y) név forrásai:
kankóegyfajta szűrdolmány’; ismeretlen eredetű magyar szó, névként a jellemző viseletre utalhatna, esetleg foglalkozásnév lehet (kankókészítő szűrszabó)
kankóhorog (elsősorban kocsikerék fékezésére lejtőn lefelé)’; eredetét a konya, ill. kacs (~ kancsal) szavakra vezetik vissza; a konyához hasonlóan testi tulajdonságra utalhat, de foglalkozásnév is lehet (kocsis, aki jellemzően használja ezt a fékezőszerszámot).


Borovszky: Általános szláv lakosnév egy Borov- kezdetű, ’fenyves’ jelentésű (szl. borfenyő’) helynévből.

Maszár: Szláv foglalkozásnév ’hentes’ jelentéssel. Ugyanerről az alapról való a magyar mészáros szó (eredetileg csak mészár), ill. -ik kicsinyítő képzővel az ismert cseh Masaryk vezetéknév. Az, hogy az első magánhangzója -a- (és nem -e-), cseh, morva, esetleg nyugatszlovák eredetre utal.

 

Busai: Magyar keletkezésű név. Vagy egy Busa helynévhez képzett lakosnév, vagy a Busa (ami ’széles homlokú; dús hajú, szemöldükú, bajszú; komor, nyakas’ jelentésű ragadványnév) személynévhez képzett apanév. (Mivel eddig a Busa helynevet kimutatnom nem sikerült, valószínűbb az utóbbi alternatíva).

Rapi: 1) Magyar keletkezésű név a) egy Rap(p) helynévhez képzett lakosnév, vagy b) a Rap(p) személynévhez (etimológiáját l. később) képzett apanév. Az első opciót erősíti, hogy van Rapp helység (mai Rapovce, Szlovákia), és van magyar Rappi, ill. szláv eredetű Rapszky vezetéknév. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy a Rapi független ezektől és apanévi eredetű.
2) Idegen név magyar adaptációja. Itt elsősorban a szláv Rapich, ill. német Rappel magyarosodására gondolhatunk. Ezek alapja ugyanaz a Rap(p) személynév, amelyet a magyar etimológiánál is említettem, plusz kicsinyítő képzők.
Rap(p): A magyar névkincsben is megjelenő német személy- és vezetéknév. Etimológiájára több (egymást ki nem záró!) lehetőség adódik:
A köznémet Rabeholló’ nyelvjárási alakja.
A Rappold német személynév csonkolása.
– Ragadványnév az alnémet rapgyors, heves’ szóból.
– Ragadványnév, tulajdonosnév a n. Rappefekete ló’ szóból

Bobák
: Szláv név. Végződése alapján leginkább nyugati szláv (cseh, szlovák, esetleg lengyel). Alapja a közszláv bobbab’ szó, amelyhez az -ák nagyító képző járult. Délszláv változata, a Boban, máig személynév.

Zsíri: Magyar keletkezésű név: a) egy Zsír- helynévhez képzett lakosnév, vagy b) a Zsír személynévhez képzett apanév. A lakosnévi eredet látszik a valószínűbbnek, a helynévhez vö. Zsír (ma Žirovce mint Herľany része, Szlovákia), esetleg Zsira (Győr-Moson-Sopron m.). A személynévi eredet mellet az szólhat, hogy a ’kövér’ jelentésű m. Zsír személynév több származéka is ismert, vezetéknévként is, vö. Zsíros, Zsirka, Zsirkó, Zsiró.

Körei: Magyar keletkezésű, valamely Köre tagot tartalmazó helynévhez képzett lakosnév. Az alapul szolgáló lehetséges helynévhez, vö. Kisköre (Heves m.), ill. Vágköre (ma Okrut mint Udiča része, Szlovákia; ez utóbbi csak 1899 utáni névkeletkezés esetén). Mivel a névben az -i képző előtt megmaradt az -e-, ezért fiatal névalakulatra gondolhatunk. Megfontolandó az a tény, hogy a Családnévváltoztatások Magyarországon 1800-1893 c. munka szerint az adott időszak alatt ketten Köreire magyarosítottak. (Nem biztos, hogy a magyarosítás forrása ez volt, de a m. [Vág]körei névhez megfontolandó a történelmibb, szlovák eredetű Okrutszky [Okrucký] szinonima.)

Here: Magyar keletkezésű ragadványnév a m. hereméh hímje; (innen) naplopó, semmittevő’ közszóból.

 

Patscher: Vlsz. -er képzős apanév a német Petsch (Petz) személynévhez, amely a Peter szn. szlávos becézője. Esetleg, egy, erre a Petsch személynévre visszamenő, azzal azonos német településnévhez képzett lakosnév.

Huterer: Német név. Az utolsó -er vagy apanévképző, vagy lakosnévképző. Mindkét esetben egy Huter alapnévből indulhatunk ki, amely van személynév, vagy egy lakott hely (település, tanya stb.) neve. Ez utóbbi maga is lehet személynévi eredetű, ezért ezt a két esetet nem választom szét. Az alábbi lehetőségek vannak.
Huter = Hutkalap’ + -er foglalkozásnév-képző, azaz ’kalapkészító’.
Huter = n. Hüterpásztor, felvigyázó’ nem umlautos nyelvjárási változata.
Huter = n. Hütter név nem umlautos nyelvjárási változata magyarosan lejegyezve; Hütter = Hüttekunyhó; huta, kohó’ + -er lakos-, ill. foglalkozásnév-képző, vi. ’kunyhóban, hegyi szálláson lakó’ vagy ’hutász, kohász’

 

Bukovszky: Szláv lakosnév, egy Bukova (Buková, Bukovo stb.) helyre való (onnan elszármazott) személyt jelöl. A Bukova helynév köznévi értelme ’bükkös’, és igen gyakori szláv területen. A hazai szlovákság esetén olyan család is megkaphatta, amelyik a későbbi lakóhelyére a Bükk helységben (szlk. Bukové pohorie) lévő szlovák településekről költözött tovább.

Willinger: Német lakosnév egy Willing nevű helyről. A Willing településnév egy Will (< Wilhelm, Willibald, Willihart, Willig stb.) nevű személy leszármazottait jelöli. A jelenkorban Bajorországban találtam négy ilyen nevű helyet, Felső-Ausztriában pedig egyet.

Vichor: A szlovák Víchor vagy a szerb-horvát Vihor vezetéknév áll mögötte (az írásmódja alapján inkább az előbbi). E név köznévi eredetű: szlk. víchor ’(szél)vihar, szélvész’ (ez egyben a magyar vihar köznév eredete is). Családnévvé a korábbi személynévi használaton keresztül vált (Horváto.-ban még mindig vannak Vihor keresztnevűek.)

Geyer
(Geier): Német név. Eredetileg ’kapzsi, móhó’ jelentésű ragadványnév, megegyezik a Geierkeselyű’ köznévvel. Esetleg lakosnév egy ilyen nevű településről (amelyet viszont egy ilyen személynevű telepesről neveztek el).

Dóczy: Magyar lakosnév egy Dóc nevű helyről. Ez valószínűleg megegyezik a mai romániai Bánátban lévő Dolaţ (magyarul Dóc, régebbi írásmóddal Dócz) településsel. Van ilyen település Mo.-n is, Csongrád megyében, Ópusztaszer mellett.

 

Müczberger: A n. Mützberger név magyaros lejegyzése. Ez utóbbinak vannak Mützberg, Mutzberg alakú „rokonai” is. Nyilvánvalóan lakosnévről való szó, egy Mützberg nevű helyről. A név (különösen a Mutzberg variáns) nem ritka, de helységet nem találtam hozzá. Ezért talán egy gyakori külterületi név lehet, mivel az etimológia világos, egy jellegzetes alakú hegyre utal, vö. n. Mützesapka, süveg’ + Berghegy’.

 

Kléga: Vlsz. a német Kleger ~ Kläger családnév (nyelvjárásias) írásvariációja, esetleg cseh közvetítéssel. Ez utóbbinak lehet közvetlen jelentése, vö. n. Klägerpanaszos, felperes’, Anklägervádló’. Esetleg egy Klag(e) nevű településre utaló lakosnév (bár ilyen települést nem találtam).

Popowszky: Szláv név, elterjedtsége miatt nem szűkíthető forrásterülettel. Mégis a w írása utalhat német közvetítésre, lengyel eredetre, esetleg (az evangélikus gót helyesírást megtartó) cseh-szlovák forrásra. A név lakosnév egy – a szlávságban gyakori – Popov(a/e/o), Popow(a/e/o) nevű település után. A település egy Pop(a)pap’ nevű személyről lett elnevezve.

Kalkusz: A Kalkus /kalkusz/ német és szláv (lengyel, cseh) területen is előfordul személynévként. Ugyanígy a n. Kalkusch, cs. Kalkuš, le. Kalkusz /kalkus/. Ez utóbbi etimológiája szláv: egy német eredetű Kalkmész’ személynév (v. foglalkozásra jellemző anyag) kapott -uš kicsinyítő képzőt.

A Kalkus /kalkusz/ német és szláv (lengyel, cseh) területen is előfordul személynévként → … előfordul családnévként
Az /sz/-re végződő név –valószínűleg ez a kérdezett változat, nem az /s/-re végződő – vagy ugyanilyen etimológiájú, csak a ritkább szláv -us képzővel képződött az -uš helyett; vagy talán névlatinosítás eredménye, vö. az újszövetségben többször említett görög eredetű lat. calcus ~ chalcusókori rézpénz, ill. súlyegység, az obulus 8-ad, a drachma 48-ad része’, pl. (Károli fordításában) Máté 10,9: „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe”, Márk 6,8: „És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben” stb.

Bachler: Vlsz. a német Bächler ~ Bechler csn. nem umlautos változata.
Ez egy ’patakocska’ (n. nyelvjárási Bächl, Bachl, n. irodalmi Bächlein) mellett lakót jelöl. Esetleg a n. Pechler > Bechler név hiperkorrekten „umlautját vesztett” alakváltozata, ekkor ’szurokkészítő’ jelentésű foglalkozásnév (vö. né. Pechszurok’).

Stevda: Vlsz. szláv név magyarosodása, amely mögül egy Štefda alakot rekonstruálhatunk. Ha ez igaz, akkor ez a -da kicsinyítő képzőre tekintettel vlsz. cseh eredetű, a Štef alap pedig a ŠtefanIstván’ személynév rövidülése (hasonló név, más kicsinyítő képzővel: m. Stefka < szl. Štefka).

 

Vajkonyi: A kihalt elpusztásodott települések gyakran éppen külterületi neveként, dűlő és utcanevekként maradnak meg. Tehát vlsz. volt egy Vajkony nevű helység, melynek emléke lakosnévként fennmaradt ebben a családban, és ebben a – lehet hogy éppen a régi település helyen lévő – bp.-i utcanévben. Kis méretű és ezért kevés elszármazót kibocsátó teleülés esetén az ilyen családnevek ritkasága nem szokatlan.
Van egy másik lehetséges opció is: ez egy Vajkony személynévhez képzett -é > -i birtokjeles apanév. A személynév etimológiája viszonylag világosnak tűnik: a régi magyar Vajk névhez járult a régi -ony/ény kicsinyítő képző. Egy ilyen nevű személy adta volna a nevét a fenti településnek is (ha volt ilyen). Ehhez vö. Pata > Patony, Aba > Abony stb., mind egyszerre régi személynevek és régi (mai) magyar településnevek. Ennek a magyarázatnak az a gyengéje, hogy ebben az esetben a bp.-i utcanév szükségszerűen közvetlenül egy ilyen Vajkony nevű emberről lett elnevezve. Ebben az esetben pedig tudnunk kellene, ki volt az a Vajkony, legalábbis a híre tovább kellett hogy éljen az utca elnevezésééig. Márpedig ilyenről nincs adatom: emiatt talán az első változatnak van nagyobb valószínűsége.

 

Schaffroth (Schaffrath, Schafferrott): Ezek közül a német Schaff(e)rat(h) az eredeti. Ez tkp. szavajárási név, azaz olyan ragadványnév, amely az elnevezett egy jellemző szóbeli fordulatát ismért. Ebben az esetben ez: [Ich] schaffe Rat, azaz kb. ’tanácsot adok’. Az illető vlsz. könnyen adta a tanácsait, még kéretlenül is.

Perger: A német Berger név délnémet (főként bajor-osztrák) alakja. Lakosnév, (1) olyan ember (család) neve lehet, aki(k) a falun kívül az erdő szélén vagy éppen az erdőben lakott (laktak); (2) olyané, aki egy Berg, Berga, Berge vagy Bergen nevű helyről (településről) származott el.

Anwander: Német lakosnév. (1) Olyan személy neve, aki a falu Anwande (Anwende) nevű helyén (külterületén, dűlőben) lakott. Ez a középalnémet közszó ’határ(sáv); ekeforduló; ágyás; fogás (= egyszeri nekifogással megművelhető földdarab)’ jelentésű volt.
(2) Olyan személy neve, aki egy Anwanden nevű helyről (településről) származott el.

Doll: Német személynév: (1) az alábbi közszavak egyikéből: (a) középnémet tol, dolostoba, balga, esztelen, dőre, bolond’ (> mai n. tollveszett, bolond, őrült; hihetetlen’), (b) alnémet dolelbizakodott, vakmerő’ (> mai. n. dollhihetetlen, remek, fantasztikus’).
(2) Esetleg a Dold(e) személy- és vezetéknév ld > ll hasonulásos alakja. Ez utóbbi elsősorban a Berthold személynév végéből csonkolással képzett becenév; esetleg egy képzetlen lakosnév egy olyan lakóhelyre utalóan, ahol egy jellegzetes koronájú v. virágzatú fa volt (vö. n. Doldeernyős virágzat; (régen) fakorona’).

 

Perger: […] (1) olyan ember (család) neve lehet, aki(k) a falun kívül a hegy lábánál vagy éppen a hegyen lakott (laktak)

 

Peskó, Peskő: A Pes alapnévhez nem találtam mást, mint a szláv Pech ~ Peš személynevet, amely a PeterPéter’ rövidüléséből származik. A Peskó név ennek megfelelően direkt szláv eredetű is lehet: Peško. De az is lehet, hogy a -kó a magyarban járult hozzá a szláv eredetű Peshez.

 

Czethmayer, Czettmajer stb.: Ilyen nevet nem találtam. Ráakadtam viszont a német Zentmaier (-mayer, -meier, -meyer) névre. Valószínűnek tartom, hogy az ntm msh.-torlódás egyszerűsödhetett tm-re. A Zentmaier (stb.) a Zehn(e)ntmaier (stb.) válzozata, vagyis egy olyan Meierhaszonbérlő’, aki a haszon Zehnte(l)-jéveltized’-ével fizetett, vagy egy nagyobb birtok tizedét bérelte stb.

Holzapfel: Német név, literális értelme ’vadalma’. A német névtan ezt jellemre utaló ragadványnévnek tartja: ’savanyú, mint a vadalma’.

Nestlang: Van ilyen német vezetéknév. Az etimológiájával még bajban vagyok. Talán egy Nestl-Lang típusú összetett névről van szó, vagy a Nestling valamilyen módon való elváltozásáról. Az összetett névben a Lang jelentése ’hosszú’ és a termetre utaló ragadványnév lehet. A Nestling pedig ugyanaz, mint a Nestl, csak egy leszármazottat jelölő –ing képzővel bővült.
A Nest(e)l név képzőtlen foglalkozásnév a középfelnémet nestelszalag, szíj’ szóból; olyan bőröst jelölt, aki jellemzően bőrdarabokból összevarrva készített dolgokat, pl. erszényt.

Már: A név nemigen köthető etnikumhoz. Ez nagy valószínűséggel a Márkus személynév rövidülése, se mint ilyen minden környékbeli népnél spontán képződhet.

Michlin (Nichlin): Leginkább németnek diagnosztizálható: a MichaelMihály’ személynév délnémet Michl becézőjéhez járulhatott az alemann (azaz dny-német) -(l)in kicsinyítő képző.
Elviekben szláv is lehetne, de akkor a Michl alapnak – legalább alakilag – nőneműnek kellene lennie, de ennek a lehetőségét nem látom.

 

Firkusny (cseh)
Firkušný: Ilyen formájában csak a csehből ismert. Volt jó pár köröm ez ügyben, de nem maradt más hátra, minthogy a -ný – ilyen szerepben való szokatlansága ellenére – egyfajta apanévképzői szerepű lehet. Így vlsz. a név a régi nyugati szláv Firk(a/o) személynév -uš kicsinyítő képzős Firkuš származékához képzett apanév. A Firk(a/o) alapnév vlsz a Fir(a/o) név -ka/-ko képzővel kicsinyített alakja. A Fir(a/o) alakról nem tudtam kideríteni semmit, de alakját tekintve nem szlávos, valószínűleg egy más nyelvi személynévvel, vagy annak csonkolt formájával azonos (? lat. Firminus, ? n. vier).

 

Stehele: Ez úgy gondolom, különös tekintettel a Stehele melletti Stähele írásformára, analóg az alemann nyelvterületen ismert német Stäheli névvel. Ez utóbbiról azt írják, hogy a n. Stahlacél’ személynév kicsinyített formája. Mivel a -le kicsinyítő képzős lakok jellemzően svábok, így vlsz. ez a név is sváb nyelvjárásból ered. A név maga eredetileg kovácsot, vagy acélfegyverzetet viselő személyt, esetleg hajthatatlan, acélos jellemű személyt jelölhetett.

Scheiber: Német név. Egyrészt lehet lakosnév egy Scheibe(n) nevű településből, mely szerte a németségben gyakori; vagy egy dűlőről, falurészről, amely valami jellemző kerek (vö. n. Scheibekorong, tárcsa’) felszíni alakzatról lett elnevezve. Másrészt lehet a tekézésre, mint jellemző kikapcsolódásra utaló ragadványnév (vö. n. kegelscheibentekézik)

Luzin
: Szláv név, széles körben elterjedt. Szorb (németországi) területen helynév, orosz adathoz pedig l. Nyikolaj Nyikolajevics Luzin (1883–1950) matematikust. A név egy Luga (Luha) alapnévből és az -in birtokosmellélnév-képzőből áll. Az alapnév vlsz. összefügg az orosz луг (lug) ’rét’, ill. szb.-hv. lugliget, berek, erdő; láp, mocsár, ingovány’ szavakkal.

Hörburger: Német lakosnév egy Hörburg (pl. Szász-Anhalt, Alsó-Szászország), estleg Herburg nevű település után.

 

Funkh: Bízvást írásvariáció a köznémet Funk(e) helyett. A kh betűkép talán arra utal, hogy délnémet terület lévén a II. germán hangeltolódás itt teljesen végbement, így a k helyett kch – fonetikai jelöléssel [kx] – affrikátát, vagy ch [x] réshangot ejtenek. Vö. n. Wolke [vɔlkə] ’felhő’, de svájci n. Wulch [vulx].
A n. Funk(e) név mögött a n. Funkeszikra’ közszó ’tűzzel dolgozó kovács’ értelmű foglalkozásnévi használata áll.


Zick: Német vezetéknév. (1) Ragadványnév a középfelnémet zickönnyű érintés, könnyű lökés v. nyomás; csipkelődés; hiba, szégyenfolt, tisztességtelen cselekedet’ szóból (vö. mai n. pl. Zickeostoba csínytevés, hülyeség’).
(2) a n. Sick személy- és családnév alakváltozata, amely pedig a régi német Sicco (vö. mai n. Sieggyőzelem’) személynév folytatója.
(3) Az etimológiai irodalom nem írja, de talán figyelembe vehető a n. Ziegekecske’ szó tájnyelvi Zicke alakváltozata foglalkozásnévként (’kecskepásztor, kecsketulajdonos’), vagy jellemre, viselkedésre utaló ragadványnévként. De talán nem véletlen, hogy az irodalom erről hallgat (mert mondjuk a Zicke közszó és név földrajzi elterjedése nem esik egybe), így ez az értelmezés tényleg kizárható.

 

Tremmel: A középfelnémet "Dram", "Tram" szóból ered, aminek a jelentése "bot", "furkósbot" stb. Faragatlan és durva emberre használták névként.

 

Waldvogel: A német "Wald" - "erdő" és "vogel" - "madár" szavakból áll össze. Tehát jelentése "erdeimadár". Adhatták olyan embernek aki velük foglalkozott (befogta őket mondjuk) de valószínűbb hogy egy laza, gondtalan életszemléletű ember kapta.

 

Tieber: Német családnév. Lehet egy Tieb(e[n]) helynévhez képzett lakosnév (vö. talán Tiebensee Schleswig-Holsteinben), ill. – és ez talán valószínűbb – a köznémet Dieber név bajor-osztrák változata; ez utóbbi a Diebtolvaj’ jelentésű foglalkozásnévhez (vö. m. Tolvaj csn.) képzett apanév. Tieb ~ Dieb alapnév származásához kiegészítés. Ez lehet a n. Tiepold ~ Diebaldnép + merész’ = m. Tibold ~ Teobald személynév rövidülése is.

Tieb - mint szinonimaszótárak alapján kiderül, kb. vágy, ösztön

 

Antritt: Talán a német Eintritt (belépés) szó. Lehet, hogy érdemes szó szerint venni: az országos német vezetékes telefonkönyv <http://www.telefonbuch.de/> ismer Antritt (tkp. ’kezdet’) vezetéknevű bejegyzéseket. Egy nagyságrenddel több van az Antritter származékából, ill. a talán idevonható Antretter alakváltozatból (ill. van Antrett is) Az Antretterek közül az 1891. évi magyar iparosjegyzék egy komáromi adatot ismer; sőt 10 Antret(t)ert a magyar telefonkönyv is hoz (Győr, Tata, Baj, Bp., Kecskéd).

 

Guba: Két magyarázat adódik: 1. guba 'fürtösre szőtt durva posztóból készült felsőkabát', 2. guba 'megsütött, leforrázott és ízesített kenyér- v. kalácstészta'.
A két jelentés közül éppen az általad említett területi jellegzetesség alapján valószínűsíthető, hogy az 1. 'posztókabát' jelentéssel van dolgunk, ui. ez a ruhadarab az ország keleti felére volt jellemző. (A Magyar Nagylexikon szerint: "a 18-19. sz.-ban Magyarország keleti felében, főként Debrecen környékén a köznép körében volt használatos")
Tekintve
, hogy a jobbágyság körében a családnevek a XV. sz.-tól szilárdulnak meg, feltehető -- de ezt egy néprajzosnak verifikálnia kellene --, hogy a jelezted vidék volt a viselet készítésének, elterjedésének, vagy elnevezésének korabeli központja.
Igazából a kérdéshez vizsgálni kellene a Csapó családnév elterjedését is, mivel ez a név szintén gubacsapót, azaz a gubaszövetkészítő mestert jelölt. (Pl. ha a Guba és Csapó nevek előfordulása körülbelül fedi egymást, akkor abból inkább arra lehet következtetni, hogy maga a viselet köthető az adott területhez; ha a nevek nem korrelálnak, akkor csak az elnevezés feltételezett forrása lokalizálható.)

 

Ficzl: Bízvást a német Fiesel név délnémet (Fiesl) ejtésének magyaros lejegyzése. Erről a névről azt mondja a német etimológiai irodalom, hogy a régi német visel közszóból származik, amelynek jelentése vidékenként eltérő volt:

1. Alnémet (északnémet) eredet esetén a jelentés ’mozsár(törő)’. Ebben az esetben a munkaeszközre utaló foglalkozásnévről van szó. – Ez az etimológia, azonban a kérdezett név délnémetes alakja miatt kevésbé jöhet szóba. Bár alnémet területről délnémet (pl. sváb) környezetbe való betelepedés esetén, eredetileg alnémet nevek is felvehették a helyileg jellemző hangalakot.

2. Felnémet (közép- és délnémet) eredet esetén két további etimológia van:
2.a A jelentés a régi Visel ~ Fisel szó felnémet ’rost, szál; rojt’ jelentésből indul ki. Ebben az esetben is foglalkozásnévről van szó.
2.b A régi szónak lehet ’hímvessző’ értelme is: ez esetben változatos motivációjú (sértő, az illető kicsapongó[nak] vélt szexuális életére utaló stb.) ragadványnévvel van dolgunk.

 

 

 

 

 

A nevek magyarázata LvT-től, Nibelung-tól és Kis Ádámtól származnak az index.hu fórumáról. Köszönet érte!